Appelshoffer Péter kiállítás

A különféle múzeumok és gyűjtemények látogatása, a művészettörténet tárgyaival való foglalkozás során azt tapasztalhatjuk, mintha múltbéli, szellemi kincsestárak esszenciáját próbálták volna újra és újra kiválogatni, majd egy aktuális összetételben visszaoltani pillanatnyi kulturális gondolkodásunkba, identitásunkba.

Mindeközben kontrasztosan rajzolódik ki a szemünk előtt a mindenkori alkotó – általában egyoldalú – párbeszéde a legkülönfélébb korokból és helyekről, felé sodródó artisztikus áramlatokkal.

Furcsa, bipoláris tapasztalat, hogy a változatlanság közhellyé üresedni látszó aforizmája (nihil novi sub sole) illetve Epheszoszi Hérakleitosz folyó-hasonlata, látszólagos antonima mivoltuk ellenére, korántsem oltják semmissé egymást. Ellenkezőleg: sokkal inkább, egymást erősítve igazak.

Míg Picasso és Gauguin Afrikára és az archaikus vonulatokra, addig Matisse és Klee talán inkább A Kelet irányába vetették tekintetüket, miközben, természetesen mindannyian a klasszikus, azaz antik fogalmazásmódok és tartalmak szárnyai alatt nevelkedtek. Sőt, a képzőművészeti tanulmány egykoron, szinte kizárólag ilyen típusú műalkotások reprezentálását, másolását jelentette. Mintha – akár egy atlétikai szám megkezdésekor a versenyző – a leendő újítók hátrálnának egy kissé, hogy nagyobb lendületet vehessenek a nekirugaszkodáshoz.

De azért a másolás még nem elég. Ahogy a kiállítás mottójául választott gondolat is állítja: lopni is meg kell tanulnia annak, aki komolyabb babérokra tör. S lám, ebből kiindulva, ahogy végiggondolom eddigi festői működésemet, rádöbbenek: én is mindig így tettem. Ezt a működést talán lehetett áthívás-átemelésnek nevezni, vagy, némi eufémizmussal olyan módon megfogalmazni, hogy a megelőző korok tapasztalatába a személyes-jelenidejű élményeket olvasztja bele az alkotó. Szerintem azonban, az egyszerűség kedvéért, nevezzük csak a fentieket is szimpla lopásnak.

Legutóbbi bűntetteim bizonyítékai, melyeket jelen kiállítás keretében vallok be, olykor csak mélyrehatóbb nyomozással leplezhetőek le, máskor alig rejtettek, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten direkt módon fedik fel magukat.